A sikeres földről történő munka javítja mind a ló, mind a lovas önbizalmát. Lehetőség nyílik a kölcsönös bizalom, a magabiztosság fejlesztésére, a ló megtanulja tisztelni az embert, az ember pedig megtanulja megérteni a lovat.
Ha a ló kötőféken kezes, akkor minden könnyebben megy: egyszerűbb megfogni, vezetni, a lószállítóra felvezetni, az állatorvosi kezelések, a patkolás során könnyebb vele bánni, nem jelent gondot a nyergelés és a felszállás sem. A ló ember iránti tisztelete és az ember kérésének elfogadása tehát ugyanolyan fontos a mindennapi ló körüli munkák során, mint a gondosan megtervezett lovaglás folyamán. A sikeres földről történő munkával elérhető, hogy a ló készségesebben dolgozzon, ezenkívül feloldja a ló merevségét, így hajlékonyabb lesz, és a lovas kisebb mozdulataira is könnyedén reagál.
A lovasnak a földről lehetősége nyílik arra, hogy lovát munka közben megfigyelje, tanulmányozza reakcióit, így mindig közelebb kerül egy lépéssel ahhoz, hogy lovával kommunikálni tudjon. A lovak nem csak rövid ideig képesek koncentrálni, de ahhoz, hogy figyelmüket ébren tartsuk, a feladatoknak érdekesnek, kihívónak kell lenniük, amik egyben sikerélményt is szerezzenek a lónak. Ügyelni kell arra, hogy ne vigyük túlzásba a földről történő munkát! Teljesen felesleges egy gyakorlattal sokáig sulykolni a lovat, mert annak a következménye az lesz, hogy a ló legfeljebb fizikálisan hajtja végre a gyakorlatot, de mentálisan nem törődik a feladattal.
A földről történő munka segít abban, hogy a ló kezessé váljon, és egyre kellemesebb legyen vele együtt dolgozni. A ló megtanulja tiszteletben tartani az ember személyes auráját, nem fog „átgyalogolni” a lovason, nem lép rá, nem megy neki, tehát egyfajta biztonságot is jelent. A tréning nem a lovaspályán kezdődik! Bármilyen munkavégzés lovunkkal – lóápolás, kötőféken történő vezetés, stb – tréningnek számít, hiszen eközben is alakítjuk a ló tulajdonságait és viselkedési szokásait. Ez nagyon fontos része a tréningnek, hiszen az itt kialakított viselkedésmód megmutatkozik amikor a karámból a lovat bevezetjük, tereplovaglás során, vagy a lovaspályán egyaránt, hiszen a ló úgy viselkedik, ahogyan megtanították számára a különböző dolgokat.
Ha hiba csúszik a „programba”, segítségül visszatérhetünk a földről történő munkához, hogy visszanyerjük a ló munkakészségét, figyelmét és bizalmát, így ismét kontrollálni tudjuk mozdulatait.
Nagyon fontos, hogy megértsük a „Kapcsolat a ló lábaival” koncepcióját. Ez annyit jelent, hogy amikor a lovas kézbe veszi a vezetőszárat vagy a szárakat, akkor az egyfajta „összeköttetést” jelent a ló lábaival, hiszen a szárak vagy a vezetőszár mozdulatai többnyire valamilyen irányú mozgást kérnek a lótól.
A cél az, hogy a ló minden testrészében készségesen átengedjen, azaz ne feszüljön meg, laza legyen. Ezek a manőverek a lovaknál a szabadban is megfigyelhetők, tehát a természetes mozdulataikból ered. Most viszont szeretnénk elérni, hogy ezeket a mozdulatokat a mi kérésünkre és készségesen végezzék el. A célkitűzés az, hogy a gyakorlatokat „gördülékenyen”, ellenállás nélkül végezze el a ló, lábai minden kérésünkre szabadon és ne görcsösen mozduljanak. A gyakorlatokat mindkét oldalra, jobbra és balra is egyformán és kiegyensúlyozottan kell végrehajtani.
Ha a gyakorlatok a lovas számára újak, vagy bonyolultnak tűnnek, akkor célszerű a gyakorlatokat először egy engedelmes, hajlékony lóval végrehajtani. Így a lovasnak alkalma nyílik arra, hogy a feladatok lényegét megértse és gyakorolja. A gyakorlott kezek és szemek nagyobb esélyt jelentenek ahhoz, hogy a problémás lovon segítsünk!
Állj a ló mellé, párhuzamosan a ló oldalával, a marja mögé. Először hajlítsd a ló fejét és nyakát magad felé úgy, hogy a vezetőszárat kb. 70-90 cm-re a kötőféktől fogd meg, hajlítsd be a könyöködet, és az alkarodat tartsd magad elé!
Ha a ló fejét és nyakát ilyen módon kissé meghajlítjuk, akkor könnyebbé tesszük a számára, hogy a nyomás (a kezünkbe tartott vezetőszár és a kötőfék által a ló fejére gyakorolt erő) hatására a hátuljával a hajlítással ellentétes irányba ellépjen. A ló fara felé nézve menj a hátulja felé! A gyakorlat akkor jó, ha a ló a belső – a feléd eső – hátsó lábával előrefelé maga alá lép, és a külső hátsó lába elé teszi a lábát, nem mögé. Engedj utána a vezetőszárnak, ha a ló ellép a hátuljával! Ha a ló a feladatot jól csinálja, dicséretképpen állj meg vele, és engedd meg, hogy kiegyenesedjen.
Ha már jobban megy a gyakorlat végrehajtása, akkor behajlítva a lovad nyakát, már tovább is elléptetheted a hátulját. A gyakorlat akkor jó, ha a ló mind a négy lábával ellép, de a hátuljával többet mozdul el.
Ideális esetben megálláskor mind a négy lábával egyszerre áll meg. Nem helyes, ha a ló megálláskor még a belső elülső lába körüli fordulatot tesz, tehát nem áll meg azonnal. A gyakorlat során a lónak egyensúlyban kell lennie.
A ló nyakának meghajlítása közben a vezetőszár laza kell hogy legyen, ha nem, akkor egy gyors és rövid rántással húzd meg a vezetőszárat, majd teljesen vedd lazára. Így a ló rövid idő alatt megérti, hogy mit szeretnél tőle, de ha folyamatosan húznád a vezetőszárat, akkor csak azt tanulja meg, hogyan kell ellentartani. A ló nem támaszkodhat rád, és nem húzhatja ki a vezetőszárat a kezedből.
Most végezd el a gyakorlatot úgy, hogy a másik kezedbe veszed a vezetőszárat, abba, amelyik a ló farához van közelebb. Hajlítsd a ló fejét és nyakát egy kissé magad felé, ha a ló nem lép el a hátuljával, várj egy kicsit – gondolkodási időt adva ezzel a lónak – majd tegyél pár lépést feléje, esetleg segíthetsz a vezetőszár végével is, amíg el nem mozdul a hátuljával. Ha ellép a hátsó lábaival, engedj utána a vezetőszárnak, majd állítsd meg a lovat. Ahogy a ló egyre könnyebben végzi a gyakorlatot, kérheted tőle, hogy egyre többet mozduljon el a hátuljával. Természetesen ügyelj arra, hogy ne végezd túl sokat a gyakorlatot!
Az előző részben szó volt a ló hátuljának elléptetéséről, amihez első lépésben a fejét el kell fordítani oldalra. De mit kell tenni, ha a ló nem hajlítja meg a nyakát, mert ellenáll kérésünknek, vagy nem érti, mit szeretnénk tőle?
Ha a ló a lovas kérésére nem hajlítja a nyakát oldalra, akkor segíteni kell neki, hogy megtanulja. Állj a ló mellé a marja mögé úgy, hogy ugyanabba az irányba nézz, mint a ló. Tedd az egyik kezedet és a könyöködet a ló hátára, és fogd meg vele a vezetőszárat. A másik kezedet csúsztasd egy kissé lejjebb rajta, és hajlítsd be a könyöködet, magad felé húzva a vezetőszárat, és tartsd meg ilyen pozícióban. Így nyomást gyakorolsz a ló fejének külső oldalára, azaz a hajlítás irányának ellentétes oldalára. Ha a ló enged ennek a nyomásnak, és ha csak egy pár centimétert is, de a fejét feléd fordítja, engedd lazára a vezetőszárat, simogasd meg, és kezd el újra a feladatot. Amikor a ló oldalra hajol, tarkóban is átenged, az orrvonala közelít a függőlegeshez.
Ha a ló ellenáll a kérésnek, és nem hajlítja a nyakát oldalra, ne húzd jobban a vezetőszárat, csak tartsd meg egy bizonyos erővel és várj. Amint enged ennek a nyomásnak a ló – tehát a nyakát oldalra hajlította – a vezetőszárat rögtön utána kell engedni. Ügyelj arra, hogy ne húzd tovább a ló fejét, ha ő már eleget tett a kérésnek! A gyakorlatot lépésről lépésre építsd fel addig, amíg kb. 90°-os szögben be nem tudod hajlítani a ló nyakát. Ne feledd, hogy a feladatot jobbra is és balra is el kell végezni.
A ló képes megtanulni, hogy különbséget tegyen a között, hogy csak a nyakát kell oldalra meghajlítania, vagy el is kell mozdulnia közben. Ezúttal kérd meg lovadtól, hogy hajlítsa oldalra a nyakát és lépjen el a hátuljával is (ld. „A ló hátuljának elléptetése”). Bár most azt tanítottuk a lóval, hogy ne lépjen el, de a célunk a ló nyakának oldalra történő hajlításával az volt, hogy mozgását és mozgásának irányát kontrollálni tudjuk.
A ló elejének elléptetése tulajdonképpen egy fordulat a hátulja körül. Meg kell tehát kérni a lovat, hogy lépjen el az elejével. Testbeszédet alkalmazva, határozottan menj a lovad felé, így érezni fogja, hogy el kell lépnie tőled. Egy domináns ló is így kér meg egy engedékeny lovat, hogy menjen arrébb pl. a szénától.
Ha a ló nem lép el az elejével, fordítsd el a fejét abba az irányba, amerre el kell lépnie, és egyúttal egy kicsit hátrafelé is húzd a vezetőszárat. Ez segíti a lovat abban, hogy a súlypontját inkább a hátsó lábak felé helyezze, így az elülső lábakkal könnyebben lép el. Ha több segítségre van szüksége a lónak, akkor az egyik kezeddel fogd meg a kötőfék orrszíját, és úgy fordítsd el a fejét a mozgás irányába, a másik kezeddel – amelyikkel a vezetőszárat fogod – pedig nyomd meg a vállát. Ha ellép, szüntesd meg a nyomást (a kötőfékkel a fejére és a kezeddel a vállára gyakorolt hatást).
A belső elülső – amelyik tőled távolabb van, tehát a mozgás irányába eső – lábával a ló kilép oldalra és egy kissé hátra, így helyet csinál ahhoz, hogy a külső elülső lábával a másik elé lépjen, ahogyan a hátsó lába körül elfordul.
Ha a ló közben hátrafelé kitér, ne hagyd abba a segítségadásokat, mert a ló a súlypontját így már hátrébb helyezte, így az elején kevesebb súly van, tehát könnyebb elmozdítania az elülső lábait és meg fogja találni annak a módját, hogy az elejével oldalra lépjen.
Néhány ló hajlamos arra, hogy ellépjen előrefelé, amikor a feladat az, hogy lépjen oldalra az elejével. Ha előrefele lép el, akkor viszont több súly kerül az elülső lábakra, így nehezebb arra késztetni, hogy azokkal lépjen oldalra. Hogy megakadályozd az előrelépést, egy rövid ideig tartó határozott mozdulattal egyenesen húzd hátra a kötőféket a lóval párhuzamosan, így a súlypontját a hátulja felé tolod el, majd kérd meg, hogy lépjen oldalra az elejével. Másik módszer az, hogy a lovat egyszerűen szembeállítod egy kerítéssel, korláttal, vagy palánkkal, így nem tud előrefelé lépni.
A gyakorlat végrehajtása akkor szép igazán, ha könnyed mozdulatokkal, laza vezetőszáron és a ló megérintése nélkül tudod teljesíteni lovaddal.
Egy másik végrehajtási módja a gyakorlatnak, állj szembe a lóval kb. 30-45°-os szögben tőle. Fordítsd a ló orrát magad felé azzal a kezeddel, amerre a lónak el kell mozdulnia. A kezed a ló csípőjétől számított kb. 45°-os szög felé mutasson, ez elősegíti azt, hogy a ló a súlypontját inkább a hátuljára helyezze, így könnyebben lép el az elejével. Ezután a másik kezedet emeld a nyakának külső oldala felé – a mozgás irányának ellentétes oldala – és menj a nyaka és a válla felé. Ha oldalra ellép az elejével, engedj utána a szárnak és engedd meg a lónak, hogy ellépjen előrefelé. Ezt a kombinációt használjuk fel akkor, mikor el kell vezetnünk magunk mellett a lovat, amiről a következő számban lesz szó.
Bármikor, amikor a ló a legcsekélyebb javulást mutatja, dicsérd meg azzal, hogy a lóra ható nyomást megszünteted és megsimogatod a nyakát és a vállát.
Ebben a részben arról lesz szó, hogyan tudod a lovadat elvezetni magad mellett anélkül, hogy Te elmozdulnál. Ha megtanulod, hogyan kérd meg erre lovadat, sok kellemetlen szituációt kerülhetsz el.
Állj a ló előtt kissé oldalvást kb. 45°-os szögben. A lovat vezető kezeddel – ebben az esetben a ballal – fogd meg a vezetőszárat kb. a felénél, nyújtsd ki a lovat vezető kezedet oldalra, így utat mutatsz és helyet adsz a lónak ahhoz, hogy ellépjen a kívánt irányba. A vezetőszárnak lazának kell lennie a gyakorlat közben.
Ha a ló nem reagál helyesen erre a testbeszédre, akkor ne úgy próbálj korrigálni, hogy megpróbálod a lovat erővel elhúzni magad mellé, inkább a másik kezeddel nyomatékosítsd kérésedet, mégpedig úgy, hogy a vezetőszár végét emeld fel egy kicsit magasabbra és mozdítsd a ló válla felé.
Ügyelj arra, hogy az ösztönzés mértéke először mindig finom legyen, tehát próbáld ki mindig, hogy melyik az a legkisebb jelzés, amelyikre a lovad már reagál, majd ha a kívánt hatást nem éred el, akkor nyomatékosíthatod kérésedet a ló felé. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy először csak próbáld meg a bal kezedben lévő vezetőszár segítségével elléptetni a lovadat, ha nem sikerül, akkor a vezetőszár végével – amit a másik kezedben fogsz – ösztönözd a lovat a fentebb említett módon. Ha ellép, akkor a jobb kezedet már ne használd, hanem engedd, hogy a ló előre ellépjen úgy, hogy közben engedsz a vezetőszáron, azaz kissé kicsúsztatod a kezedből.
Ha még mindig nem lépett el a ló, akkor legyints egyet a levegőben a vezetőszár végével a ló válla felé. Ha erre sem reagál, akkor ne csak a levegőbe legyints a vezetőszárral, hanem a vezetőszár vége érjen is hozzá a lóhoz, pontosan a válla mögött. Ne teljen el túl sok idő ezek között a mozdulatok között, de adj időt a lónak ahhoz, hogy gondolkodhasson, mit is kérsz tőle.
Amikor a ló elindul, akkor vagy egyenesen megy előre vagy pedig ellép tőled oldalra. Ideális esetben ellép tőled oldalra úgy, hogy közben előrefele is mozog, ezután vagy megáll vagy mozgásban marad, és elkezd körön lépni. Ha megáll, akkor kezd előröl a gyakorlatot mindaddig, amíg a ló körön nem marad. Ha a ló – annak ellenére, hogy te nem kérted tőle – meg akar állni miközben körön lép (ilyenkor befelé fordul), a vezetőszár végével legyintsd meg a válla mögött, ahogyan azt már fentebb leírtuk. Mikor a ló körön lép, ügyelj rá, hogy a ló annyira legyen meghajlítva, mint amilyen köríven megy.
Úgy állítsd meg a lovat, hogy hajlítsd magad felé a fejét, miközben folyamatosan rövidíted a vezetőszárat. Így a ló egész teste meghajlik ebben az esetben balra, a hátuljával kifelé fordul, majd megáll. Ne siettesd, hogy megálljon, adj időt lovadnak, hogy gondolkozzon, mit szeretnél tőle. Ha megáll, lazítsd meg a vezetőszárat, és engedd meg, hogy kiegyenesedjen, és veled szemben álljon. Ez egyben jó alkalom arra is, hogy megsimogasd lovadat. Hagyd állni és pihenni egy kicsit, így tudtára adod, hogy helyesen cselekedett, ez az, amit kértél tőle.
A vezetőszárnak lazának kell lennie, amikor a ló a körön megy. Ha a lovad rátámaszkodik a vezetőszárra, akkor ne húzd folyamatosan, hanem rövid ideig tartó kis rántásokkal korrigálj. A gyakorlatot végezd el a másik oldalra is! Ha a gyakorlatot el tudod végezni a lóval mindkét oldalra könnyed mozdulatokkal, akkor a következő feladat az, hogy nem hagysz szünetet a bal oldalra végzett gyakorlat és a jobb oldalra végzett gyakorlat között, hanem egy átmenettel összekapcsolod a kettőt. A kettő közötti átmenet pedig nem más, mint a ló elejének elléptetése, amivel a 2001. januári számban „A ló elejének elléptetése” címszó alatt foglalkoztunk. A gyakorlatnak folyamatosnak, gördülékenynek és könnyednek kell lennie, mint a táncnak. Figyeld meg az ábrán, hogy a ló testének íve mindig követi azt a körívet, amin éppen mozog.
Ezeket a gyakorlatokat többnyire lépésben végezd el. A kis körön való ügetés túlságosan igénybe veszi a ló lábát, különösen a fiatal lovakét.
Ez a gyakorlat segít hajlékonyabbá tenni a lovadat és érzékenyebb, fogékonyabb lesz a tőle megkívánt munkára. Ha a feladatot helyesen végzed el, akkor segít hozzászokni a lónak ahhoz, hogy akkor is kényelmesen érezze magát, amikor Te nem esel bele a látószögébe, tehát úgy kell dolgoznia, hogy közben nem lát téged. A gyakorlatot egy kb. 3,5 m hosszú vezetőszárral vagy kötéllel a legkényelmesebb végrehajtani.
Állj a ló jobb vagy bal oldalára, és rakd át a vezetőszárat a füle fölött a nyakára. Az egyik kezeddel fogd meg a vezetőszárat a ló vállánál. A vezetőszárat fogd meg a végénél és csúsztasd le a ló csípőjén keresztül pontosan a csánkja fölé.
Hagyd mozdulatlanul a vezetőszárat a csánkja fölött egy kis ideig. Ha a ló ideges lesz tőle, akkor engedd el a vezetőszár végét, hogy leessen a földre a csánkjáról, miközben a másik kezeddel a vezetőszárat a ló nyakánál megfogod, így ezzel a kezeddel vissza is tudod húzni magadhoz. Ha a lovad nyugodt marad, akkor a nyaka alatt engedd el a vezetőszárat az egyik kezeddel – a másik kezedben pedig még tartod a vezetőszár végét – és lépj hátra a ló mellett kb. 45°-os szögben, így olyan távolságba kerülsz a ló hátulsó lábától, hogy ha mégis izgatottá válna a lovad és kirúgna, nem talál el. Mikor hátralépsz, ne húzd egyre erősebben a lovat, hogy forduljon el 360°-ot, hanem adj neki időt, hogy kitalálja, mit szeretnél tőle. Tehát tartsd egy bizonyos erővel kissé feszesen a vezetőszárat addig, míg el nem fordul a ló.
Ha nem fordítja el a nyakát a ló, akkor segíteni kell neki az első néhány alkalommal: A kezeddel told el a ló fejét magadtól a vezetőszár irányába. Amint elkezdi meghajlítani lovad a nyakát, a vezetőszáron rövidíts annyit, hogy ne csússzon le a csánkjáról. Amint a ló fordulni kezd, lépj hátrafelé a fent említett irányba, és mikor a ló már teljesen megfordult és szemben áll veled, hívd magadhoz és simogasd meg. Végezd el a gyakorlatot a jobb és a bal oldalra is.
Ha a lovad ellenkezik, hogy a vezetőszár a csánkja fölött van, akkor annyiszor csúsztasd a vezetőszárat a ló farától kezdve a csánkján át, majd engedd a földre, amíg meg nem szokja azt. Addig gyakorold, míg mind a két oldalról el nem fogadja.
Ez a feladat egyrészt nagyszerű gyakorlat nem csak a lónak, hanem a lovasnak is, hiszen ha helyesen hajtod végre, akkor fejlesztheted azon képességedet, hogy megfelelően tudj időzíteni, kiegyensúlyozott legyél, és határozottan bánj a lóval. A gyakorlat másrészt készségesebbé és hajlékonyabbá teszi a lovat.
Néhány lónak problémát jelent, ha viszonylag szűk helyen kell áthaladnia lovasa kérésére. Az alábbi gyakorlattal önbizalmat adhatunk a lónak, illetve kezelhetőbbé válik a ló.
Állj szembe a kerítéssel kb. 2-2,5 m-re attól. Kérd meg a lovadat, hogy menjen el melletted úgy, ahogyan korábban már szó volt róla (Vezesd el a lovat magad mellett! címmel). Közben irányítsd a lovad fejét a kerítés felé, majd léptesd el a ló hátulját, és így vezesd el magad és a kerítés között.
A gyakorlatot próbáld meg úgy elvégezni, hogy közben egyhelyben állj, és a vezetőszár lehetőleg ne legyen túl feszes. Mindenképpen ügyelj arra, hogy a ló ne lökjön el vagy toljon félre Téged, amikor áthalad a kerítés és Te közötted. Ha ez mégis megtörténne, akkor valószínűleg a kerítéstől mért távolságot növelned kell, majd amikor így már biztonságosan el tudod végezni a gyakorlatot, egyre közelebb mehetsz a kerítéshez.
Lényeges pontja a feladat gyakorlásának az, hogy amikor a ló áthaladt a kerítés és Te közötted, akkor állítsd meg magaddal szemben, dicsérd meg, tehát ne folyamatosan küld körbe-körbe a lovadat, hogy újra meg újra monoton végezze el a feladatot. Sokkal figyelmesebb lesz a lovad akkor, ha elvégzitek a gyakorlatot mindkét irányba. Jó próbája lovad engedelmességének és készségességének, ha a megállás után nem ugyanabba az irányba, hanem pontosan az ellenkező oldalra indítod el.
Ha az előző gyakorlatot már gördülékenyen és megbízhatóan elvégzi a lovad, akkor az már nagy valószínűséggel nem jelent majd problémát, hogy a kapun is át tudd „küldeni” lovadat. Ezúttal nem csak egyszerűen „átballagunk” a lóval a nyitott kapun, hanem az eddig tanult dolgokat egy kicsit gyakorlatiasabb célra használjuk fel.
Lássuk a gyakorlatot! Vezesd a lovad egy kapuhoz, és állítsd meg kb. 1,5 m-re magad mögött, hogy legyen elég helyed kinyitni a kaput. Ha a kaput már kinyitottad, akkor állj meg a kapu valamelyik oldalán, és a lovadat léptesd be a kapun. (Ebben az esetben nagyon jól alkalmazható az a feladat, amit a „Vezesd el a lovat magad mellett!” című fejezetben olvashattál.) Miután a ló áthaladt a kapun, meghajlítja testét, tesz egy 180°-os fordulatot és veled szemben megáll.
Mint minden földről történő munka, ez a gyakorlat is segít abban, hogy a lovad kezes legyen, és megbízhatóvá váljék kötőféken történő vezetéskor is. Ez nagyon fontos, hiszen a problémák nagy részének oka arra vezethető vissza, hogy a lovat nem lehet megfelelő módon kötőféken vezetni.
Ha nincs lehetőséged, hogy kapunál gyakorolj, természetesen használhatod a kapu imitálására pl. az akadályok kitörőjét is. Gyakorolhatsz fák között is illetve az egymástól kb. 1-1,5 m-re lerakott bóják is tökéletesen megfelelnek erre a célra. A továbbiakban már csak a Te ötleteiden múlik, hogy mennyire teszed változatossá a feladatot lovad számára. Gyakorolhatod például két hordó között is, ráadásként letehetsz a földre egy rudat is a kapuba… . Használd a fantáziádat, hogy minél sikeresebben oldjátok meg az előtettek álló feladatokat!
Ha a lovad alacsonyabban tartja a fejét, az segít neki abban, hogy ellazuljon. Amikor a ló nyugtalan, ideges, akkor mindig magasabban hordja a fejét, mint amikor kiegyensúlyozott és nyugodt. A gyakorlat segít a kantározásnál és a kötőfék felrakásánál, mindemellett a ló megnyugszik, és együttműködőbbé válik.
Az egyik kezedet helyezd a ló tarkójára, a másikat pedig az orrára, majd enyhén gyakorolj nyomást először az orrára, majd röviddel utána a tarkójára is. Ennek a műveletnek csak rövid ideig szabad tartania, és már a ló legkisebb jó reakciójára is meg kell szüntetni a gyenge nyomást, tudtára adva így, hogy helyesen viselkedett, ezt szerettük volna kérni tőle. Ha a ló lejjebb viszi a fejét, akkor semmi esetre sem szabad tovább nyomást gyakorolni az orrára és a tarkójára, azaz ne tartsuk lent kényszerrel a fejét! Ha a ló ellenáll, és nem szeretné lejjebb vinni a fejét, akkor az orrán lévő kezünkkel mozgassuk meg lazán jobbra-balra a ló fejét, miközben enyhe nyomást gyakorolunk a tarkójára. Ha csak egy kicsit is megmozdítja lefelé a fejét, szüntessük meg a nyomást és vegyük el a kezünket a lóról.
Vannak lovak, akik először kibúvót keresnek, azaz amikor arra kéred a lovadat, hogy hajtsa lejjebb a fejét, ő előbb hátrálni kezd vagy megpróbál kitérni előled. Nem kell bántani érte, hanem inkább az alábbi módon kell eljárni, és igen hamar meg fogja tanulni, hogy nincs miért félni attól, amit kértél tőle. Tehát, ha hátrálni kezd vagy ki akar térni előled, akkor ne engedd el a fejét, hanem nyugodt léptekkel kövesd, és tartsd a kezeidet az orrán és a tarkóján és az enyhe nyomást továbbra is tartsd fent. Hamarosan meg fog állni. Ilyenkor engedd el, majd kezd előröl a gyakorlatot.
Hagyd, hogy lovad elkövesse a „hibát”, adj esélyt neki, hogy kijavíthassa azt, így rövidebb idő alatt meg tudod értetni vele, mit is szeretnél tőle. Ez a koncepció más esetben is működik, ha meg akarsz tanítani a lovaddal valamit. Ilyen módon megtanul bízni benned, önbizalmat nyer és figyelni fog rád.
Ha már az előző gyakorlatokat el tudod végezni lovaddal, akkor az sem lesz bonyolult feladat, hogy kényelmesen tudd vezetni a lovadat. Ha a lovad nem akar utánad menni, mikor vezeted, akkor ne kezd el „húzni” magad után, mert akkor a ló ebből azt fogja megtanulni, hogyan húzzon Téged visszafelé és csak ellenkezni fog. Ilyen esetben inkább vissza kell térni ahhoz a gyakorlathoz, ami a „Vezesd el a lovat magad mellett!” részben található.
Amikor vezeted a lovadat, mindegy, hogy mögötted, melletted, a jobb oldaladon vagy a bal oldaladon van a ló, a lényeg az, hogy ott legyen, ahol Te szeretnéd! Ezért a legjobb megoldás az, ha nem arra szoktatod a lovadat, hogy csak az egyik oldaladon tudjad vezetni, hanem gyakorolod azt, hogy bármelyik oldaladon, vagy akár mögötted is laza vezetőszáron is készséges legyen.
Ha a lovadat úgy vezeted, hogy a vezetőszárat közvetlen a kötőféknél fogod – illetve nagyon közel hozzá – akkor egy feszes, tolakodó ló lesz az eredmény. Az sem vezet eredményhez, hogyha lefelé húzod a ló fejét.
Kezdetben úgy gyakorolj, hogy a lovat kb. 1-1,5 m-re vezesd magad mögött, laza vezetőszáron. Ha közelebb megy hozzád, akkor lépés közben lengesd meg a vezetőszár végét a szügye vagy az első lábai felé. Ha ez nem elég, akkor rövid ideig tartó határozott mozdulatokkal húzgáld meg a vezetőszárat srégen hátrafelé.
Amikor Te megállsz, a lónak is meg kell állnia. Ha mégis továbblépne, akkor léptesd egy pár lépést hátra úgy, hogy rövid ideig tartó mozdulatokkal húzgáld meg a vezetőszárat hátrafelé, párhuzamosan a ló testével – ez hasonló ahhoz a hátraléptetési gyakorlathoz, amiről a következő fejezetben lesz szó. Ennek a hátraléptetésnek nem szabad durvának és túl keménynek lennie, hanem legyen kimért és határozott. Ezután ismételd meg a gyakorlatot: indulj el lépésben, majd állj meg. Ügyelni kell arra, hogy az elindulás és a megállás között legyen elég idő. Mint minden gyakorlatnál, ebben az esetben is időt kell adni a lónak arra, hogy feldolgozza az eseményeket. Miután ez a feladat már jól megy, gyakorold úgy is, hogy vezetés közben a ló legyen a jobb, illetve a bal oldaladon is.
A gyakorlat kitűnő lehetőség arra, hogy magadra vond a lovad figyelmét, így készségesebben fog dolgozni, illetve megtanulja, hogy respektálja kéréseidet. Lovad figyelmessége kitűnően lemérhető azzal, hogy amikor megállsz, akkor veled egy időben áll-e meg, illetve veled egy időben indul-e el!
A lovadat a kerítéssel szemben, arra merőlegesen állítsd meg. Állj mellé vele párhuzamosan úgy, hogy a ló felé nézzél. Az oldalléptetés iránya az az irány, amerre nézel. Először a ló hátulját léptesd el oldalra egy lépést, majd az elejét léptesd oldalra egy lépést, majd újra a hátulját, ezután az elejét, majd mind a kettőt egyszerre.
A vezetőszár végével segíthetsz a lónak oldalra lépni, de csak akkor, ha szükséges. Lépésről lépésre haladj mindaddig, amíg könnyedén, gördülékenyen oldalra nem tudod léptetni lovadat a kerítés mentén.
Állj a lovad feje mellé úgy, hogy közben a fara felé nézzél. A ló felé eső kezeddel fogd meg a vezetőszárat közvetlen a kötőfék alatt úgy, hogy a hüvelykujjad lefelé mutasson. Húzd meg a vezetőszárat enyhén hátrafelé, és ha érzed, hogy a lovad megpróbál hátralépni – ha csak egy lépést lépett hátrafelé vagy ha már kifejezetten hátrahelyezte a súlypontját – akkor engedj utána a vezetőszárnak.
Most kérjél tőle még egy lépést hátrafelé. Ha elkezdi felemelni a ló a lábát, hogy hátralépjen, akkor kell a vezetőszárnak utánaengedni és nem akkor, amikor már hátralépett és letette a lábát, mert akkor már túl késő. Ez a gyakorlat kiválóan példázza a lovas részéről az odafigyelés és az időzítés fontosságát. Minél gyorsabban érti meg a lovas a feladat lényegét és a húzás-utánaengedés helyes időzítését, annál gyorsabban tanul meg a ló tisztelettel és könnyedén engedelmeskedni.
Hátraléptetés során ügyelj arra, hogy a lovad egyenes vonalon lépjen hátrafelé. Ha mégsem lép egyenes vonalon hátrafelé, az annak a jele, hogy valamelyik oldalára merevebb a ló.
FONTOS: Ha a lovad nem lép hátra könnyed segítségadásra, akkor ne húzd egyre erősebben a vezetőszárat, mert ettől a ló még inkább megfeszül. Jobb megoldás, ha inkább megmozgatod a vezetőszárat egyik oldalról a másikra, miközben hátrafelé húzod. Így egy kicsit kimozdítod az egyensúlyából, és kevésbé tud ellenállni. Ha megpróbálod egyszerűen csak hátrahúzni a lovat, akkor csak azt fogja megtanulni, hogyan kell ellenállni. Ezzel szemben az, hogy oldalra megmozgatod a vezetőszárat, nem készteti semmilyen új ellenállásra. Amikor a ló már nem áll ellen, és elmozdul hátrafelé, azonnal engedj utána a vezetőszárnak! Ügyelj arra, hogy a ló ne ejtse be a vállát, miközben hátralép.
Fokozatosan építsd fel a gyakorlatot addig a szintig, hogy jó pár lépést megtegyen folyamatosan a lovad hátrafelé, de ne feledkezz meg arról, hogy minden hátrafelé megtett lépésnél engedj utána a vezetőszárnak. A te érzékeden is múlik, hogy milyen gyorsan tanulja meg a lovad a feladatot. Inkább apránként, fokozatosan haladj, mintsem túl sok hátralépést kérj a lovadtól.
Minden alkalommal, amikor ezt a feladatot – vagy bármelyik másikat – kezded a lovaddal megoldani, először csak finom mozdulatokkal kérd meg a lovadat a gyakorlat végrehajtására. Ha a könnyed kérésre nem reagál, akkor fokozd a segítségadás intenzitását, így a lovad megtanulja, hogy a legapróbb mozdulatodra is elvégezze a gyakorlatot. Ha az erősebb ráhatásra sem kezd hátralépni, csak akkor mozgasd oldalra is a vezetőszárat, miközben húzod hátrafelé. A cél az, hogy minél finomabb mozdulatra lépjen hátra a lovad.
Ha a lovad már készségesen lép hátrafelé, akkor elkezdheted nem egyenes vonalon, hanem pl. egy negyed köríven hátraléptetni. Ehhez – miután már elkezdett egyenes vonalon hátralépni – egy kicsit fordítsd el a ló fejét magadtól, így a hátuljával oldalirányba is el fog lépni, aminek eredményeképp egy köríven fog haladni. Természetesen ezúttal is csak egy pár lépést kell először a lótól kérni, majd fokozatosan akár egy negyed körívet is hátraléptetheted.
A földről való hátraléptetésnek egy másik módja, hogy úgy állsz a ló mellé a vállai vonalában, hogy a ló felé nézel. A hátraléptetés iránya felé eső kezeddel húzod hátrafelé a vezetőszárat. A lónak most is egyenes vonalon kell hátralépnie úgy, hogy közben ő is egyenes maradjon. Ezért, hogy ne hajtsa a fejét feléd, a másik kezedet emeld fel a feje mellé.
Helyes gyakorlással elérheted azt, hogy a ló ne a vezetőszár húzására, hanem csupán a kezed mozdulatára lépjen hátra, azaz, hogy testbeszéddel megértesd a lovaddal, hogy mit szeretnél tőle.
AJÁNLOM AZ OLDALT
