Mindenki hallott már olyan lovakról, akik nem akarják az istállót illetve annak közvetlen környezetét elhagyni, lovasuk nem tud például kimenni velük terepre, vagy kimegy, éppenséggel hazafelé már alig tudja fogni, úgy rohan a ló. Ennek természetesen számos oka lehet. Általában a bizalom, az önbizalom hiánya, illetve számos esetben a hiba abban rejlik, hogy a ló nem fogadja el lovasát, így nem érzi magát biztonságban, amikor társaitól elszakítva el kell hagynia otthonát. Nagyon fontos, hogy semmilyen körülmények között se cselekedjél felindulásból és haragból. Ha te nyugodt vagy, a lovad is kiegyensúlyozottabb lesz, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy várja az utasításaidat, és ne harcolni akarjon ellene. Nyugodtsággal, határozottsággal és tudatosan felépített munkával ezt a problémát viszonylag könnyen meg lehet oldani úgy, hogy a munka ráadásul érdekes és élvezetes lesz.
Az alábbi tünetek közül egy vagy akár több is jellemző lehet egy „otthonfüggő lóra”. Ha megpróbálsz eltávolodni az istállótól vagy annak környezetétől, a ló ellenáll. Ha mégis sikerül ellovagolnod, akkor egész úton azon mesterkedik, hogyan kéne visszafordulni. Ideges, kételkedő, nehéz a figyelmét megragadni és nem lazul el, amíg haza nem értek. Ha uticélodat elérted, és amikor visszafordulsz, a ló túlságosan izgatottá válik, esetleg ugrál vagy el akar rohanni. Minél inkább húzod a szárakat, annál inkább ellenkezik, felkapja a fejét, ugrál. Ha nem tudod uralni a ló gyorsaságát és jármódjait, nagyon veszélyes szituációba kerülhetsz.
Először is vedd figyelembe a szokásos munkamenetet, mert lehet, hogy az a probléma okozója. Túl sok olyan ló van, akit nem lovagolnak naponta vagy elég rendszeresen. Hetente egyszer-kétszer felnyergelik őket, és ott kell hagyniuk az istállót azért, hogy dolgozzanak. Miért akarnának elmenni, hiszen ha néha-néha jön valaki, mindig megszakítja a jól bevált és kényelmes napi ritmusukat? Az ember öntudatlanul is erősíti a lóban ezt az érzést, mert a ló pontosan tudja, hogy amikor hazaér, akkor lenyergelik, kiengedik a többiek közé vagy a saját karámjába, amit etetés, víz és pihenés követ… Ezzel a jóléttel összehasonlítva a munka kevésbé kellemes. A célunk az, hogy mindkettőt kellemessé tegyük a ló számára. Ezért fontos olyan feladatokat is végezni, ami felkelti a ló érdeklődését, és élvezettel hajtja végre a feladatot, amit összekapcsol azzal, hogy veled érezte jól magát, így valami kellemeset jelentesz neki, nem csak a kőkemény munkát.
Mint minden probléma kezelésénél, így itt is tenni kell valamit azért, hogy jobban megértsd a lovad viselkedését, és kommunikálni tudjatok egymással. Erre ragyogó lehetőség adódik a földről való munka során, valamint néhány alapvető gyakorlat nyeregből történő végrehajtása során. A pályán tudnod kell egy képzeletbeli egyenes vonalon lovagolni, és arrafelé irányítani a lovad, amerre te szeretnéd. Ha ez nem sikerül, akkor még túl korai kilovagolni vele. Fel kell mérni a ló és a lovas helyzetét is, mert például egy határozatlan lovas egy csökönyösebb lóval, nem szerencsés választás. A legnehezebben kezelhető probléma mindig az, ha a ló és a lovas nem illenek össze. Mielőtt kilovagolsz, bizonyosodj meg róla, hogy mind a három jármódban el tudod-e lovagolni a lovat, meg tudsz-e vele állni. A probléma gyökere lehet a túl sok és túl energiadús táplálék is. Egy túltáplált állandóan csak istállóban tartott ló, a lovaglás során nagyon izgatottá tud válni!
A csillagalakzat lovaglása egy általános koncepció az otthonfüggő lovak problémájának megoldására. Egyszerű és hatékony gyakorlat, ezzel könnyű elkezdeni a munkát. Segít abban, hogy az akaratlanul is eredménytelen, rutinszerű folyamatokat elkerüljük. A ló nem tudja majd előre kiszámítani, hogy mikor is tértek vissza véglegesen az istállóhoz, hogy vajon lenyergeled vagy tovább folytatod a lovaglást. Egy hosszú tereplovalás helyett – amikor esetleg egész úton hazafelé csak küzdened kell a lóval – inkább több rövidebb terepet lovagolj. Akár több kilométert is lovagolhatsz úgy, hogy csak párszáz méterre távolodsz el az istállótól. A csillagalakzat kifejezést csak a szemléltető megfogalmazás végett használjuk. Valójában egy „megközelíteni – visszavonulni stratégia”, amely jól igazodik a ló természetes ösztöneihez. Az istálló középen helyezkedik el, a csillag szárai pedig az onnan elvezető utakat ábrázolják. Az utak alatt nem szigorúan a kialakított utakat értjük, hanem bármilyen területet, ahol szabadon választott nyomvonalon haladhatsz. Nem feltétlenül kell földes úton vagy ösvényen lovagolnod, legelőn illetve nagyobb karámban is tökéletesen megvalósítható! Távolodj el az istállótól, indulj el terepre. Nem kell messze menned először, lótól függően csak akkora távolsággal kezd, amit még gond nélkül meg tudsz tenni. Még mielőtt izgatottá válna, fordulj vissza és lovagolj az istállóhoz. Amint odaérsz, ne állj meg, hanem rögtön menj tovább egy másik irányba, majd ismét térj vissza az istálló közelébe.
Csak azután növeld az istállótól megtett távolságot, ha már a csillagalakzatot nyugodt lovaglással, probléma nélkül meg tudod oldani! Abban az esetben, ha a csillagalakzatot több napon keresztül gyakorolod, akkor ne mindig ugyanazon az utakon haladj ugyanabban sorrendben, mint korábban, hanem mindig változtass rajta, hogy a ló ne tudja előre kiszámítani, mi következik. Ha módodban áll, akkor hazafelé válassz másik utat, mint amelyiken elindultál, így sokkal érdekesebb is a ló számára a feladat, és kevésbé válik rutinszerűvé a módszer. A csillagalakzat inkább módszernek mint gyakorlatnak tekinthető, mert a gyakorlatok célja általában a rutinszerű végrehajtás, ebben az esetben viszont pontosan a megszokást szeretnénk elkerülni és kiküszöbölni. A csillagalakzat módszerét – mint később láthatjuk – más esetekben is fel tudjuk használni!
Előfordulhat, hogy már felnyergeltél, felültél a lóra, készen állsz egy jó kis tereplovaglásra, de a lovad nem akar az istállótól elmenni. Ahelyett, hogy erőszakosan rákényszerítenéd arra, hogy távolodjon el az istállótól, inkább dolgoztasd meg ott egy kicsit, hogy kényelmetlenül érezze magát a szituációban. Végezz sok irány-, jármód- és iramváltoztatást, hogy folyamatosan gondolkoznia és dolgoznia kelljen, lovagolj köröket, nyolcas alakzatokat lépésben, ügetésben, többször állj meg, léptesd hátra, gimnasztikai gyakorlatokat is kérhetsz tőle, mindaddig, amíg éppen a ló lesz az, aki meg akar állni és lazítani egy kicsit. Ennek a dolognak a lényege az, hogy több aktivitást kérsz a lótól így, mint amilyen könnyű dolga lenne akkor, ha egyszerűen csak elsétálnál vele az istállótól. Tehát az istállónál maradás – amit eredetileg a ló szeretett volna – nehezebb munkát jelent számára és kényelmetlenebb, mint ha egyszerűen csak elindult volna otthonról, és nyilván mindenki az egyszerűbb munkát kedveli, a ló is… Nagyon fontos, hogy ne méregből és dacosan dolgozz a lóval, mert attól csak pánikolni fog a lovad, hanem nyugodtan és higgadtan. Tulajdonképpen azon dolgozol, hogy kellemetlenül érezze magát az istállónál, azaz megnehezíted számára a helytelen választását és megvan a lehetőség a ló számára, hogy a könnyebbik, helyes utat válassza. Amikor úgy érzed, hogy meg akar állni lazítani, akkor csináld még egy kicsit tovább a gyakorlatokat, majd próbálj meg ellovagolni az istállótól. Ha sikerül, akkor csak kis távolságot tegyél meg, majd állj meg és hagyd pihenni. Ha ez igen nagy lépésnek számít a lovad esetében, akkor esetleg le is szállhatsz róla és meglazíthatod a hevedert. A munka vége a lehető legjobb dicséret a lónak! Ezután lovagolj vissza vele az istállóhoz és lovagolj el egy másik irányba. Ha ismét ellenkezik, akkor újra kezdj el vele az istálló mellett dolgozni, majd lovagolj el és hagyd ismét álldogálni az istállótól messzebb. Addig gyakorolj, amíg a ló rá nem jön, hogy az a hely, ahol lazítani tud és nem kell dolgoznia, az az istállótól távol van, abban az irányban, amerre te szeretnél menni! Arra is rá fog jönni, hogy utána úgyis vissza fogtok térni az istállóhoz… Ha már sikerül elmenni a lovaddal az istállótól, akkor elkezdheted a csillagalakzatot, folyamatosan növelve a távolságot.
Ahelyett, hogy egyszerűen csak visszafordulnál, ha már hazafelé szeretnél lovagolni, állj meg egy kicsit, és hagyd a lovadat lazítani. Esetleg le is szállhatsz róla, meglazíthatod a hevedert vagy akár le is veheted róla, ha van elég időd. Engedd meg neki, hogy legeljen vagy egy kis jutalomabrakot is adhatsz neki, amit külön erre a célra magaddal viszel. Ha meleg időben lovagolsz, akkor vonulj vele árnyékos helyre. Ezeket a kellemes dolgokat így nem csak az istállóval és a karámmal köti össze – a terepet pedig kizárólag munkának tekinti – hanem kint is jól érzi magát. A jóba hamar beletanul az ember – de a ló is! Lovad közben rájön, hogy egy jó kis terep sokkal kellemesebb számára, mint a pályán keményen dolgozni, így a jutalomabrak is szépen, fokozatosan elmaradhat…
Ezzel a módszerrel kontrollálni tudod a lovadat, ha hazafelé elkezdene sietni, vagy ha ugrálni kezd. Hajlítsd meg a ló nyakát kb. 15-30°-kal a belső szárral. A külső szárral tudod kontrollálni a hajlítás mértékét. A belső lábaddal – amerre meghajlítottad a lovat – meg tudod akadályozni azt, hogy a ló elforduljon, így egyenes vonalon mozog tovább. A hajlítással korábban már foglalkoztunk bővebben! Ne tégy durva és erőszakos mozdulatokat! Ne használj túl sok szár- és lábszársegítséget, és ne várd el, hogy elsőre sikerüljön. Ha meghajlítod a lovat az említett módon, akkor önkénytelenül is lelassít, mert nem tud olyan iramban továbbhaladni, mint egyenesre állítva. Ha a ló lassít – például ügetésből átmegy lépésbe – akkor rögtön lazítsd meg a szárakat, és vedd el a lábadat is az oldalától. Azzal, hogy a segítségadást megszünteted – már nem húzod a száját és nem nyomod az oldalát – tulajdonképpen megdicséred a lovadat, hogy jól viselkedett, helyes döntést hozott azzal, hogy lassított. A helyes időzítés nagyon lényeges dolog, mert ha következetesen alkalmazod, egyre finomabb segítségadásokra fog reagálni a lovad. Ez a gyakorlat azért működik, mert a lónak tulajdonképpen kellemetlen úgy előre menekülnie, hogy közben meg van hajlítva. Ez sokkal hatásosabb, mintha a két szárat egyformán húznád, mert az utóbbi esetben jóval nagyobb esélye van annak, hogy a ló erőteljesen a szárak ellen dolgozzon. Bár ez a módszer türelmet és időt kíván, de ha megtanítod a lovadnak, pánikhelyzetben is igen jól működik.
Ez egy újabb lehetőség, hogy meglassítsd a lovadat, ha hazafelé el akar sietni. Ahelyett, hogy a ló felgyülemlett energiáit megpróbálod visszafojtani, inkább fogd munkába! Ha a terep és a hely alkalmas rá, akkor lovagolj nyolcasokat, szerpentineket, kígyóvonalat. Ha lehet, akkor úgy lovagold a köröket és a kígyóvonalakat, hogy közben szépen, lassan hazaérj. Próbáld meg az íveket minél pontosabban lovagolni! Használd ki a terep nyújtotta lehetőségeket, például kerüld meg a fákat, bokrokat… Ez a gyakorlat nem csak arra jó, hogy a sietős lovat visszafogd, hanem más problémákat is megoldasz vele, mert a lovad egyre jobban elfogadja és követi a segítségadásaidat. Természetesen a gyakorlattal nem az a cél, hogy a kimerültségig lovagold a lovadat! Meglehetősen hamar rájön a ló, hogy nem homlokegyenest hazamegy, illetve a sok forduló és alakzat lovaglása után örülni fog az ötletnek, hogy egy kicsit lazíthat és léphet egyenes vonalon. Ha tényleg laza száron, nyugodtan tudsz vele lépésben hazafelé haladni, akkor így menj vele haza, de otthon ne szállj le róla rögtön, mert azzal megint csak az istállónál dicséred meg, és eddig éppen abból a problémából indultunk ki, hogy nem akar az istállótól elmenni!!! Mielőtt leszállnál róla vagy a csillagalakzatot alkalmazd vagy pedig még dolgozzál vele egy kicsit az istálló melletti pályán. Csak akkor hagyd el a visszatérés utáni munkát, ha már nagyon-nagyon nyugodtan lép hazafelé is a ló.
Ha kint vagy terepen, ideális esetben hosszú, odadobott száron lépked hazafelé a ló. Ha mégsem, és a lovad sietősebbre szeretné fogni a dolgot az istálló felé, akkor az eddig tárgyalt módszerek mellett más módon is megpróbálhatod megértetni a lovaddal, hogy nem is kell olyan sürgősen hazafelé menni. Ha elsietne hazafelé, akkor ahelyett, hogy húznád a szárakat, hogy lelassítsd, inkább fordítsd meg és induljatok az ellenkező irányba – azaz pontosan arra, amerről hazafelé indultatok – jó lendületes ügetésben! Ha alább ad és lelassít, akkor újra hazafelé veheted az irányt. Amint laza száron lép hazafelé, akkor így kényelmesen menj vele haza, és ne kérj tőle semmi mást. Ha ismét elkezd sietni, akkor megint fordulj meg vele, és lendületes ügetésben távolodjatok az istállótól! Ha lassít, akkor forduljatok ismét hazafelé. A ló fel fogja ismerni, hogy minden alkalommal, amikor hazafelé sietni kezd, meg kell fordulnia és pontosan az istállóval ellenkező irányba kell mennie. Ezzel a módszerrel kétségtelenül az a probléma, hogy valószínűleg jóval messzebbre kerülsz az istállótól, mint azt eredetileg tervezted volna, tehát nagyon-nagyon időigényes. Ezért alaposan meg kell fontolnod, hogy tudsz-e elég időt szakítani rá. Másrészt ez a módszer idegesebb lovaknál szinte biztos, hogy nem megfelelő, valamint a lónak már egy bizonyos fokú képzettséggel rendelkeznie kell. Az egyes módszerek közül neked kell kiválasztanod lovad ismeretében, hogy melyik a legmegfelelőbb. Az egyes módszerek együttesen is alkalmazhatók, ha helyesen és jó időben alkalmazod.
Ez egy újabb technika arra az esetre, ha hazafelé elsietne a lovad. Ezt a módszert csak olyan lónál alkalmazd, amely jól kontrollálható, ezen problémája nem súlyos eset vagy ha az volt, akkor már közel állsz vele ahhoz, hogy túljussatok rajta. A módszer lényege a következő: Lépésben haladj hazafelé. Ha tudod, hogy lovad ügetni akar, akkor még mielőtt ügetni kezdene, te kérd tőle, hogy ügessen. Ügess kb. 10-15 ütemet, majd újra 5-10 ütem lépés, majd ismét ügetés és lépés, mint az előbb. Ha már tud kb. 10-20 ütemet magától is lépni a ló, akkor te kérd tőle, hogy ügessen, mielőtt még a lovad önként ügetni kezdene, majd újra lépjen. Ha mindig a már megtett cselekedetekre reagálsz, és állandóan csak korrigálod a lovadat, az a ló szempontjából egy nagyon negatív dologgá válhat. Gondolj csak bele, ha neked minden mozdulatodat örökké kontrollálná és korrigálná valaki… Ezzel szemben ha megelőzöd a lovadat és előre gondolkodsz, sok esetben könnyebben rávezetheted a helyes útra, de nem mindig! Ha az eddig említett módszerek nem segítettek abban, hogy terepen lovad hazafelé elsiessen, akkor az istálló melletti pályán dolgozz a lovaddal, de úgy, hogy kapjon folyamatosan nagyobb aktivitást igénylő feladatokat, mint általában, ugyanolyan felszereléseket használva, mint terepen. Nem az a feladat, hogy fizikailag el kell fárasztani a lovat!!! A folyamatos koncentrálás a lényeg, hogy ezután a terep határozottan és kifejezetten a kikapcsolódást jelentse a lovadnak, így nem iparkodik majd hazafelé, hanem megtanulja élvezni a tereplovaglásokat. Ezután ha kell, elkezdheted a csillagalakzatot újra.
Amikor terepről hazaérkezel lovaddal, ahelyett hogy azonnal elengednéd a karámban vagy a bokszban, kösd meg, lazítsd meg a hevedert és hagyd így álldogálni egy kicsit. Emlékezz rá, hogy már az előzőekben is szó volt róla, hogy figyelembe kell venni a ló szokásos munkamenetét, mert lehet, hogy az a probléma okozója, ha eltérsz a megszokott munkamenettől. Túl sok olyan ló van ugyanis, akit nem lovagolnak naponta vagy elég rendszeresen. Hetente egyszer-kétszer felnyergelik őket, és ott kell hagyniuk az istállót azért, hogy dolgozzanak. Miért akarnának elmenni, hiszen ha néha-néha jön valaki, mindig megszakítja a jól bevált és kényelmes napi ritmusukat? Az ember öntudatlanul is erősíti a lóban ezt az érzést, mert a ló pontosan tudja, hogy amikor hazaér, akkor lenyergelik, kiengedik a többiek közé vagy a saját karámjába, amit etetés, víz és pihenés követ… Ezzel a jóléttel összehasonlítva a munka kevésbé kellemes. Ezért amikor terepről hazaértek, hagyd állni kikötve egy-két órát úgy, hogy a hevedert meglazítod. Később esetleg leveheted róla a nyerget, adhatsz neki inni, átdörzsölheted egy kefével, de még hagyd megkötve, és amikor szabadon engeded, ne adj neki azonnal enni, csak később. Így a lovad megtanulja, hogy a lovaglás vége nem azt jelenti, hogy aznapra vége a napi teendőinek. Vess véget annak a gyakorlatnak, hogy minden alkalommal, amikor hazaértek terepről, kap enni-inni, és kimehet a karámba a barátaihoz. Ha megizzadt a lovad, akkor előbb sétáltasd le, csak úgy kösd meg. Akár azt is megteheted, hogy kivezeted terepre sétálni, viszel magaddal ápolóeszközt, és kint leápolod. Ha van időd erre, akkor ez mentálisan és fizikálisan is jó hatással van a lóra és nagyszerű időtöltés együtt.
Az „otthonfüggő lovak” problémájával foglalkozva számos esetet sorra vettünk. Lovad ismeretében neked kell kiválasztanod, melyikkel a legideálisabb elkezdeni a probléma megoldását. Ha valamelyik módszer beválik, akkor se ragadj le egynél, hanem többet is próbálj ki. Idővel egy tereplovaglás alatt a több módszerhez is folyamodhatsz. A módszerek között több a hasonlóság, mint a különbség. A többféle lehetőség kipróbálása alkalmat ad arra is, hogy minél jobban megismerd a lovadat. Minél magabiztosabb vagy, és minél inkább kiismered a lovadat, annál jobban fog bízni ő is benned, és annál inkább elfogadja kéréseidet is. Ha valaki bizonytalan és fél, az valószínűleg kétkedni fog lovában, ami a ló számára az istállót, a karámot, az otthont még vonzóbbá teszi! Ha valaki már előre fél, mert úgy gondolja, hogy a lova rosszul fog viselkedni, akkor a ló ezt annak fogja tulajdonítani, hogy tényleg olyan helyzet, esemény van, amitől valóban félnie kell. Ez egy ördögi kör, amit tulajdonképpen a lovas idéz elő. Törekedj arra, hogy pozitívan gondolkodj minden helyzetben, hogy lovadnak biztos támaszt jelentsél, és jó vezetője legyél. A harag és a türelmetlenség rossz tanácsadó, ezért próbálj mindig higgadt maradni. Minél nagyobb összhangba tudsz kerülni a lovaddal, annál jobban fog figyelni rád. Ez nagyon sok problémát eleve megold. Mialatt a különböző módszereket kipróbálod, mindig figyeld a lovad reakcióit, kísérd figyelemmel, ahogyan gondolkodik, döntéseket hoz. Jegyezd meg, hogy mire hogyan reagál, mert ettől függően kell mindig neked is kiválasztanod, hogy milyen módon tudod a különböző dolgokra a legkönnyebben és legrövidebb idő alatt rávezetni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
