Az elkövetkezendő számokban olyan ötletekkel találkozhattok, amelyek segítenek abban, hogy tovább erősödjenek a lóban a bizalom, a magabiztosság, az ember iránti tisztelet, a kommunikáció és a kontrollálhatóság alapjai. Ezek mind lényeges feltételei a problémamegoldásnak illetve elkerülhetjük velük a problémák kialakulását is, akár a kiképzés elejénél tartó csikóról, akár felnőtt lóról van szó. Amit mi problémának nevezünk, az tulajdonképpen nem más, mint a probléma tünete. Amikor az ember a lovakkal dolgozik, sokszor nem is gondol arra, milyen nagy szerepet is játszik abban, hogy a lónak kialakulnak bizonyos nem kívánatos tulajdonságai. Ha felmerül egy bizonyos probléma, hajlamosak vagyunk arra, hogy annál az egy problémánál leragadjunk, és ennek az egynek a megoldásával foglalkozzunk. Azonban, ha kipróbáljuk azt, hogy nem az adott probléma megoldásán kezdünk el dolgozni, hanem más, a ló szempontjából biztosan elvégezhető feladatot adunk neki, akkor visszatérve a kritikus feladatra, általában az tapasztalható, hogy annak nagy részét már „észrevétlenül” meg is oldottuk. A problémák ilyenfajta megközelítése segít lónak és lovasnak egyaránt, hogy kellemesen összehangolódjanak. A problémát jobb megelőzni, mint végül szembesülni vele! Ha a lovad készségesen végrehajtja azokat a földről történő munkákat, akkor ez minden bizonnyal kihat a lovaglásra is. Ha nagy hangsúlyt fektetsz a megfelelő előkészületekre – földről való munka – hogy kezes és készséges legyen a lovad, rengeteg időt spórolsz meg, és nem bosszankodsz annyit, ráadásul a lovadnak is kevesebb kellemetlenséget okozol! Ha a lovas ilyen módon megpróbálja a problémákat megelőzni, akkor a ló figyelni fog lovasára és várni fogja kéréseit.
Néha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy lovunk az égvilágon mindenre alkalmas, kivéve mondjuk egy bizonyos dologra nem, ami mindig problémát szokott okozni. Nos, ez nem biztos, hogy teljesen így van. Lehet, hogy azért esünk ebbe a hibába, mert egy megszokott, sablonos napi munkát hajtunk végre mindig a lovunkkal, és nem állítjuk új feladatok, kihívások elé? Pedig a lovunk önbizalmát is fel lehet szépen építeni! Ha a lovas lovát fokozatosan újabb és újabb, egyre nehezedő feladatok elé állítja, és együtt megoldják azt, előnyére válik lónak és lovasnak egyaránt. Adj a lovadnak új feladatokat, és adj esélyt neki, hogy ezáltal önbizalmat szerezzen és bízzon a lovasban is. Közben a lovas is fejlesztheti tudását, megtanulhatja, hogy mikor, milyen körülmények között, mennyit kérhet a lovától.
Néhány gondolat, amit jó, ha szem előtt tart a lovas a feladatok végrehajtása során:
Soha ne lovagolj méregből és indulatosan! Ha nyugtalankodik, aggódik a ló valami miatt, ellenáll vagy fél valamitől, a legjobb, ha nyugodt maradsz és próbálod pozitívan kezelni a helyzetet, azaz neked kell gondolkodnod azon, hogyan tudnád segíteni a lovat, hogy megoldja a feladatot. Ezáltal újra jobb kedélyállapota lesz a lónak is.
Menőkedv – e nélkül minden sokkal bonyolultabbá illetve szinte lehetetlenné válik. Érdekes feladatokkal felébresztheted lovad figyelmét és menőkedvét is.
Koncentráció – tanuld meg figyelni és megérteni a lovad reakcióit és mozdulatait, így te is megfelelően fogsz tudni reagálni.
Testsúlysegítség – használd a testsúlysegítségeket következetesen. Ha megtanítod a lovadat rá, akkor igen apró jelzésekkel is tudsz irányt, iramot változtatni, vagy éppen megállni.
Szárak – Kerüld el, hogy a szárak segítségével tartsd meg egyensúlyodat a nyeregben! Tűzd ki célul magad elé, hogy a lehető legfinomabb szársegítségekkel tudd lovagolni a lovadat!
Ezekkel a gyakorlatokkal felkészítheted a lovadat és megkérheted rá, hogy például lassítson, gyorsítson, álljon meg vagy éppen hogy forduljon. Adj neki választási lehetőséget, de fontos, hogy a jó választást tedd könnyeddé a számára, a rossz választást pedig nehezítsd meg. Amikor a rossz választást megnehezíted számára, akkor ne tedd azt elviselhetetlenné, csak hagyj egy kis időt a lovadnak arra, hogy a rosszul választott módon dolgozzon egy kicsit. Így – mivel az kellemetlen lesz neki – elkezdi keresni a megoldást, milyen módon oldhatná meg úgy a feladatot, hogy tehermentesebbé váljon a számára. Ha a ló megtalálja a helyes utat a tőle kért feladat megoldására, a segítségadást lassan és fokozatosan szüntesd meg. Ha ezt a helyes időben és módon teszed, akkor lovadat tulajdonképpen megjutalmazod a helyes választásáért, amire a lovak elég gyorsan ráébrednek, és hamar megtanulják ennek a módszernek a lényegét! Így a lovaglás nem folytonos fegyelmezés, büntetés és korrekció lesz, hanem rá tudod vezetni a lovat a jó útra, amire ő emlékezni fog, hiszen ő választotta. Ilyen módon inkább biztatod a lovadat arra, hogy a lehető legkevesebb ellenállással dolgozzon, mintsem hogy büntetni kényszerülj. Van egy híres mondás: semmi sem helyettesíti a sok, izzadsággal átitatott nyeregalátétet! Azaz: gyakorlat teszi a mestert! Sok probléma ered ugyanis abból, hogy egy adott feladatot nem gyakorolunk elégszer – természetesen nem a megunásig – a lovunkkal, így tulajdonképpen nem adunk számára elég időt a tanulásra. De ez magában rejt még egy igazságot is: ne csak a gyakorlás mennyiségén, hanem a minőségén is emelj!
Egyenesre állítva, élénken ügess lovaddal, majd kezdj el egy nagy kört lovagolni. Lazulj el, a tested ütemét lassítsd le, közben fokozatosan kicsinyítsd a köröket. Amikor a lovad átmegy lépésbe, engedd ki a lovadat a körről, és léptess tovább egyenes vonalon, egyenesre állítva. Simogasd meg a lovadat, amikor egyenes vonalon lépteted. Amikor újra kezded a gyakorlatot, gyakran válts irányt is. Ld. 1. kép. Ha túl élénk lovat lovagolsz és a körök után az egyenesbe érve laza száron ismét ügetni vagy vágtázni szándékozik, kezdj el ismét köröket lovagolni a másik irányba. Ismételd ezt nyugodt mozdulatokkal mindaddig, amíg laza száron lépésben nem marad az egyenesben. A lovad megtanulja, hogy figyeljen a tested ütemére, illetve a kicsi körök az ügetést megnehezítik, a lépést pedig könnyebbé teszik.
Ez a feladat tulajdonképpen a földről történő hajlítási feladaton alapszik, illetve annak elvégzése jóval könnyebbé teszi ennek a feladatnak a végrehajtását. Most nyeregben ülve kérjük meg a lovunkat, hogy hajlítsa meg oldalra a nyakát és a fejét. Ügyeljünk rá – mint amikor a földről kértük mindezt a lovunktól – hogy ne egyre erősebben húzzuk a fejét oldalra, ha ellenáll, hanem tartsuk meg egy bizonyos erővel a szárat addig, amíg egy kicsit utána nem enged a ló a szár nyomásának. Ha a lovad nem akar egyhelyben megállni mialatt a gyakorlatot végzed vele, akkor valószínűleg kezdetben túl sokat kértél tőle – túl erősen vagy túlságos mértékben próbáltad meg meghajlítani. Lehet, hogy először csak egy egészen kis hajlítást tudsz elérni úgy, hogy közben álljon a lovad, de fokozatosan emelheted a hajlítás mértékét, akár 90°-nál többre is! A hajlítás során az orrvonalnak függőlegesnek kell maradnia. Ha már eléggé sikerült meghajlítanod, akkor simogasd meg jutalmul lovad fejét. A gyakorlat akkor jó, ha nagyon enyhe húzással a száron a lovad a nyakát és a fejét készségesen meghajlítja. Ld. 2. kép.
Az egyoldali szárral való megállítást szükséghelyzet esetén használhatjuk. Ha már „minden kötél szakad”, akkor nyugodtan folyamodhatunk az egyoldali szárral való megállításhoz. Ha helyesen gyakorolod és tanítod meg a lovaddal, akkor lovad jobban meg fog bízni benned, magabiztosabb lesz és szorosabb lesz köztetek a kapcsolat. A lótól egy elengedett, laza, előre átgondolt megállást kell kérni. Indulj el a lovaddal ügetésbe egyenes vonalon, egyenesre állítva. Ezután rövidítsd meg az egyik szárat, és így hajlítsd meg oldalra a ló nyakát és fejét. A belső lábadat (amelyik oldalra a lovadat meghajlítottad) tedd oda a ló oldalához a heveder mögött, hogy segítsd abban a lovadat, hogy a hátulsó lábaival a hajlítás irányához képest kifelé és oldalra ellépjen. (ld. 1. kép) A ló első lábainak egy kisebb ívben kell kissé előrefelé haladniuk. Ügyelj arra, hogy a ló az első lábaival ne álljon meg addig, amíg a hátuljával mozog – ezért kell az elejének közben kissé előrefelé haladnia. (ld. 2. kép) Ne erőltesd a lóra, hogy megálljon! Ha megáll, akkor azonnal lazíts a száron, és vedd el a lábad az oldalától, és hagyd állni egy kicsit, közben simogasd meg. Arra ügyelj, hogy a szárakat csak lassan lazítsd meg, és ne hirtelen dobd oda neki, egyrészről azért, mert esetleg először megijedhet tőle a ló, másrészről pedig azért, mert ügyelned kell arra, hogy a ló ne tépje ki a kezedből a szárakat. Ezt a feladatot mindkét oldalra gyakorolni kell. Ügyelj arra, hogy a külső szár (a másik, mint amelyikkel meghajlítod a lovat) laza legyen a gyakorlat közben! Miközben a belső szárral meghajlítod a lovat, a lónak puhán engednie kell a szár húzásának – azaz oldalra meg kell hajlítania a nyakát – és nem szabad hogy, ellentartson a kezednek. Figyelj rá, hogy a szárakat ne oldalra és kifelé húzd, hanem behajlított könyökkel a belső szárat tartó kézfejed a csípőd irányába mozduljon. Ha ezt a gyakorlatot megtanítod a lovadnak, ez igen hasznos lehet vészhelyzet esetén, mert megtanulja, hogy erőszak és fájdalomokozás nélkül tudsz gond esetén segíteni neki, hogy ne jusson bajba. Természetesen ennek a feladatnak a gyakorlását sem szabad túlzásba vinni, de ne csak akkor kezd el lovadat megtanítani erre a feladatra, amikor már szükség van rá, mert akkor már késő! Ez a feladat arra az esetre is jó, hogyha a lovad nyereg alatt nem tud egyhelyben megállni. Ha állnia kellene és mégis elindul lépésben, akkor alkalmazd ezt a gyakorlatot, majd ha megáll, azonnal engedj utána a száraknak, és vedd el a lábad az oldalától. Ha újra elindul, akkor végezd el a gyakorlatot a másik irányba is. Pár alkalom után a ló megtanulja, hogy nyugodtan álljon addig, amíg a lovasa nem kér tőle valamit. Ne feledd el azt sem, hogy nem feltétlen az első napon kell csodát várni a lovadtól!
Miért jó csikózablát használni? Ha a lovad esetleg problémás vagy meglehetősen új dolgokat szeretnél vele tanítani, akkor azért jobb a csikózabla, mert a pelham vagy a feszítőzabla szára – illetve annak a hatása – az oldalirányú hajlítások közben esetleg megsértheti a ló száját. Az is előfordulhat, hogy a lónak annyira eltereli a figyelmét a zabla új irányú hatása, hogy magára a feladatra nem is figyel. Ha a lovaglások során egyébként már feszítőzablát, pelhamot vagy mechanikus hackamore-t használsz, lovad könnyedén elfogadja, ha csikózablára váltasz. A csikózabla közvetlen a szájszögletekre hat, és a kontrollt többnyire a kétoldali szár külön-külön való mozgatásával érjük el, tehát az ilyen mértékű oldalirányú hajlításokat – amelyek esetenként még a 45°-ot is meghaladhatják – a csikózablával taníthatjuk meg a legegyszerűbben. Ha ezeket a feladatokat csikózablával gyakorolod és később úgy döntesz, hogy visszatérsz például a feszítőzablához, a lovad sokkal jobban fog dolgozni vele, mint korábban.
Lovaglás során mindig arra törekedj, hogy arra serkentsd lovadat, hogy legyen fogékony a munkára, egyre apróbb, finomabb segítségadásokra, jelekre reagáljon és legyen átengedő minden porcikájában. Ha a lovad már az enyhe segítségadásokra, jelekre is készségesen dolgozik, akkor az már nem csak a lóra ható fizikai befolyás eredménye, hanem mentálisan is elfogadta, megértette azokat, és kész aszerint cselekedni. Az egyik, talán legfontosabb dolog lovaglás során, hogy a ló tarkóban engedjen, ha a szárakat felveszed. A lovak általában természetüknél fogva könnyedek és nagyon érzékenyek. Gyakran maguk a lovasok okozzák a helytelen szárhasználattal azt, ha egy ló ellenáll a száraknak. A lovasnak is meg kell tanulnia könnyedén és érzékenyen bánni a lóval! Ez tulajdonképpen már a kötőféken való mindennapi tevékenység során kezdődik, és kell hogy érvényesüljön később a lovaglásnál is. Ha a ló nem átengedő, nem feltétlen a lovat kell megtanítanunk arra, hogy érzékeny legyen, hanem lehet, hogy az a hiba, hogy a lovas túl keményen használja a kezét, és neki kell megtanulnia finoman kezelni a szárakat. Ezt úgy fejleszthetjük, hogy a lovat megjutalmazzuk, ha a szárakat kitartó kezünknek készségesen utánaenged, mintsem hogy még tovább húzzuk a szárakat, de ne lazítsuk meg a szárakat akkor, ha a ló ellenáll. A ló részéről a száraknak való utánaengedés az összeszedettség egyik eleme még akkor is, ha az összeszedettség tulajdonképpen a hátulsó lábaktól kell hogy eredjen, nem pedig elölről, a kezektől! Ezért is volt fontos a földről való munkánál is, hogy a mozgás a hátulsó lábaktól eredjen, és ezt a lovaglásra is át kell hogy ültessük. Nos, akkor lássuk a gyakorlatokat! Először állásban, ne mozgásban gyakorolj a lóval. Ülj egyensúlyban, elengedetten, természetes tartásban, ezzel is jelezvén a lónak, hogy álljon egyhelyben. Rövidítsd meg mind a két szárat úgy, hogy a szárakat viszonylag nyújtott kezekkel fogjad, de a szárak még lazák legyenek. A kezeidet kb. olyan távol tartsd egymástól, mint a ló vállszélessége. (ld. 1. kép) Ha ilyen módon már megrövidítetted a szárakat, akkor húzd meg a szárakat úgy, hogy a könyöködet hátrafele elmozdítod addig, amíg enyhe nyomást nem gyakorolsz a zablán keresztül a ló szájára. Ne húzd erősen a szárakat! Legyél türelmes; csak tartsd meg a szárakat ebben a pozícióban és várj egy kicsit. Akkor engedj rögtön utána a száraknak, amikor a ló készségesen utánaenged a kezednek: tarkóját meghajlítja és enged a zablának. (2. kép) Úgy hosszabbítsd meg a szárakat, hogy a könyöködet kinyújtod. A szárkezelés módján múlik, hogy a lovad ellenállóan viselkedik vagy nyitott az általad kért feladat végrehajtására. Kerüld el az erőteljes húzást illetve azt, hogy túlságosan sok hajlítást kérj a lótól, vagyis hogy az orrvonala a függőleges mögé kerüljön. Nagyon sok múlik az időzítésen is. Fontos, hogy időben meglazítsd a szárakat – amikor a ló orrvonala már közelít a függőlegeshez – mert a lovad így tudja gyorsan megérteni, mit is kell tennie, hiszen a szárak meglazítása egyfajta jutalom a ló számára. Ne várj el sokat kezdetben a lótól, és mindig „egyénre szabva” állítsd fel vele szemben a követelményeket! Ha a feladatot álló helyzetben már jól meg tudod oldani lovaddal, akkor kezd el gyakorolni lépésben is. Laza szárral indulj el, ezután a fent leírt módon rövidítsd meg pár lépés erejéig, majd engedj utána. Hagyd lépni szabadon néhány lépésen keresztül, majd ismételd meg a gyakorlatot. A lépés a lendületéből ne veszítsen a feladat végrehajtása közben, ezért a szárak rövidítésénél szükséges módon használj előrehajtó segítséget. Ha a feladat végrehajtását megfelelőnek tartod lépésben, akkor térj át ügetésre. Az ügetésről vágtára való áttérés valamivel hosszabb időt igényel majd, de ne kapkodd el, inkább adj több időt a lovadnak az élmény feldolgozására. Ahogy a lovad egyre inkább fejlődik, és egyre jobban végrehajtja a gyakorlatot, minden jármódnál tartsd meg a szárakat hosszabb ideig, mint csak egy pár lépés. A feladat mentálisan is készségessé teszi a lovat, figyelmét ébren tarthatod vele, illetve előkészítheted vele a következő feladat elvégzésére.
Ennek a gyakorlatnak nagyon sok szituációban lehet hasznát venni, különösképpen akkor, amikor körön, köríven lovagolsz vagy amikor az egy szárral való megállításhoz érdemes illetve kell folyamodni. Hatékony lehet sietős, ugrálós lovak esetében egy szűk úton, ösvényen, nyílt terepen és sok más esetben. Lovagolj előre lépésben úgy, hogy lovad egyenes legyen, majd kezdjetek el ügetni. Ügetés közben lazán maradj ülve a nyeregben, és enyhén hajlítsd el oldalra a ló fejét a szárral. Amelyik oldalra meghajlítottad a lovat, azt nevezzük belső szárnak. A másik, külső szárral határold be a hajlítás mértékét – tehát ezzel a szárral is enyhe kontaktusban kell lenni a ló szájával – a belső lábadat pedig rakd oda az oldalához – támasztd meg – hogy lovad továbbra is egyenes vonalon mozogjon tovább. A kezek és a lábak körülbelüli pozícióját szemlélteti az 1. és a 2. kép. A kezeddel tartsd meg a szárakat, a lábadat pedig hagyd ott a ló oldalánál mindaddig, amíg a lovad le nem lassít. Amint visszaállt lépésbe, engedj utána a száraknak, lábadat vedd el az oldalától. Ha a lónak egyenes vonalon kell haladnia meghajlítva, az nehezebbé teszi számára az ügetést, viszont a lépés könnyebb lesz, amint utánaengedsz a száraknak, és egyenes testtel léphet tovább. Természetesen figyelned kell arra, hogy ne állandóan ugyanarra az oldalra hajlítsd meg a lovat, hanem gyakran váltogasd a jobb illetve a bal oldali hajlítást. Egy sietős vagy problémás ló esetén csak több ellenállást válthat ki, merevebbé, feszesebbé válhat a ló akkor, ha mindkét szárat egyszerre húzzuk meg. Ha a ló vázizomzata és teste egyenes, akkor tudja a legnagyobb erőt kifejteni, ha meghajlítod valamelyik irányba, akkor ereje csökken valamelyest. A gyakorlat közben a kezeidet szélesen tartsd – körülbelül a ló vállszélességében – így nagyobb kontroll alatt tudod tartani a lovat.
Lovaglás közben mindig ügyelj arra, hogy a lovad egyenesre legyen állítva. Nincs-e elferdülve a lovad? Egyenes vonalon lép-e? Elég tolóerő jön-e a hátsó lábaktól? El tudod lovagolni a lovadat egy képzeletbeli vonalon? Válassz ki egy távoli pontot vagy tárgyat, és annak irányába lovagolj egy elképzelt egyenes vonalon. Ha irányt akarsz változtatni, előbb nézzél ki egy újabb viszonyítási pontot és az ahhoz vezető egyenes utat. Persze az nagyon fontos és gyakorlást is igényel, hogy ne kizárólag arra a pontra koncentrálj, hanem közben a perifériás látásod legyen széles és figyelj közben a környezetedre is. Ha tényleg együtt vagytok a lóval – tehát ő is készségesen együttműködik veled és Te is a megfelelő módon reagálod le a mozdulatait – akkor a ló úgymond a szárak és a lábaid által alkotott keretek között lép, ahol tulajdonképpen a legkevesebb ellenállásba ütközik. Ha a ló kitér vagy letér arról a bizonyos képzeletbeli vonalról, akkor az ülésed, lábaid és a szárak egyfajta korlátként szolgálnak, és segítenek abban, hogy visszaigazítsd lovadat az elképzelt vonalra. Amint újra megfelelően egyenesre állítva, egyenes vonalon mozog a ló, engedj utána a száraknak, és ülj lazán a nyeregben. Így megadod a lónak azt a választási lehetőséget, hogy vonalon mozogjon önállóan anélkül, hogy folyamatos segítségadásokkal a képzeletbeli egyeneses vonalon kellene tartani. Ha letér az egyenes vonalról, akkor ne a belső szárral húzd vissza az eredeti patanyomra! A külső lábaddal akadályozd meg, hogy tovább távolodjon a képzeletbeli vonalról, és a belső lábaddal a farát igazítsd vissza egyenesre vagy egyszerűen léptesd féloldalt addig, amíg vissza nem tértek az eredeti patanyomra. Ha újra letér az útvonalról, ismét igazítsd meg a lovadat, majd engedj utána a száraknak, és lazítsd el ülésedet. Lehet, hogy nagyon sokszor meg kell tenned ezt, akár ötvenszer vagy százszor is. Maradj következetes, és mindig lazíts a szárakon és üléseden, ha újra a helyes utat választja a ló, mert így végül is saját maga fogja választani, hogy egyenes maradjon és vonalon mozogjon. Ha folyamatosan Te tartod egyenesben a lovat, akkor neki soha nem lesz meg a szabadsága és lehetősége arra, hogy önállóan elvégezze a feladatot. A lovastól ez a gyakorlat sok türelmet és kitartást igényel, de nem csak a lótól kell várnunk, hogy tanuljon, a lovasnak is fejlődnie kell ahhoz, hogy lovát segíteni tudja.
Az oldalirányú elléptetések nagyon jól alkalmazhatók arra, hogy a lovad engedelmesebb, hajlékonyabb legyen, valamint arra, hogy az oldalirányú apró segítségekre is jól reagáljon. Már a csikó tanításánál is nyugodtan elkezdheted az oldalirányú elléptetést, de soha nem késő még egy korosabb lónál sem, hogy fejlesszed tudását és készségét. Féloldalazásnál a ló az eredeti haladási irányhoz képest egy azzal 45 fokos szöget bezáró irányba halad tovább. A ló tulajdonképpen oldalirányba és előrefelé is elmozdul. A lendületesség elengedhetetlen a feladat végrehajtásához, a ló ne tartson vissza a féloldalazás közben! Ha mégis észreveszed, hogy esetleg visszatart, akkor ezt azonnal orvosolni kell, mert lendület nélkül a ló nem hajtja végre szívesen ezt a feladatot. Mielőtt elkezdenéd az oldalazást a lovaddal – miközben a ló csak oldal irányba halad, előrefelé pedig nem – általában ajánlatos a féloldalazást megtanítani neki. A féloldalazást ugyanis a ló szabadabban és „lazább keretek között” tudja végrehajtani, mint a teljes oldallépést. Ha féloldalazni már tudsz a lovaddal, akkor a teljes oldalléptetést már könnyen megtanulja. A következőkben kétféle gyakorlatot olvashatsz a féloldalazás fejlesztésére és gyakorlására. Azt a feladatot végezd először a lovaddal, amelyikről úgy gondolod, hogy a legjobban illik a Te és a lovad egyéniségéhez. Az első gyakorlatot az 1. kép szemlélteti. Lovagolj kb. 8-10 méter átmérőjű köröket lépésben vagy ügetésben például jobb kézre, meghajlítva a lovat a kör ívének megfelelően. Kezdj el féloldalazni balra úgy, hogy a jobb lábadat kissé a heveder mögött a ló oldalához teszed és hagyd a lovat belső állításban, tehát a kör ívét követő hajlításban, így könnyebb lesz megértenie a feladatot. A hajlítás mértékét a bal – külső – szárral határozd meg. Ld. 2. kép. Ha egy-két lépést féloldalazik a lovad, vedd el a lábadat az oldalától és lovagolj előre egy nagyobb körön, lazább szárral, majd újra kezdj el vele féloldalazni. Ezt a gyakorlatot végezd el mind a két kézre – jobbra is és balra is – hogy a lovad bármelyik oldalra készséges, kiegyensúlyozott és hajlékony legyen. A feladatot először lépésben és ügetésben ismételd, majd csak később vágtában, viszont akkor nagyobb átmérőjű körön. Balra történő féloldalazásnál a ló a jobb hátulsó lábával maga alá és a bal hátulsó lába előtt lép el, miközben előrefelé is mozdul. A jobb első lábával pedig a bal első lába előtt lép el. Jobbra történő féloldalazásnál ez természetesen a fordítottja. A következő gyakorlat során először lovagolj egyenes vonalon, egyenesre állított lóval lépésben vagy ügetésben. Kezdj el féloldalazni jobbra úgy, hogy közben kissé balra állítod a lovat. A túlzott balra hajlítást viszont kerüld el. Az állítás mértékét jelen esetben a jobb szárral határolhatod be. A bal lábadat kissé hátrébb tedd a ló oldalához, ezzel lépteted oldalra és tartod fent az előrefelé történő mozgást is. Ebben az esetben is lazítsd meg a szárakat és vedd el a lábadat a ló oldalától, amint féloldalazott a ló egy-két lépést. Lovagolj előre egyenesen pár métert, majd ugyanebbe az irányba féloldalazz újra. Fokozatosan kérj egyre több és több féloldalazást, apránként felépítve ezzel a gyakorlatot. Mindig figyelj rá, hogy a lovad ne legyen túlzottan jobbra vagy balra állítva, illetve hogy ne maradjon el a hátulja. Ez természetesen azt vontja maga után, hogy állandóan ügyelned kell a kezeid és a lábad pozíciójára. Oldalirányú elléptetéseknél a lábadat helyezheted előrébb vagy hátrébb is attól függően, hogy a ló vállát – elejét – vagy a hátulját szeretnéd befolyásolni. Ha például a ló a hátuljával elmarad, akkor a lábadat hátrébb kell helyezned, hogy több befolyásod legyen rá. Valószínűleg ezzel egyetemben az ellentétes oldalon lévő szárat határozottabban meg kell tartanod. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a féloldalazás közben a lendület megmaradásának fontosságát! Ha a lovad visszatart, akkor lovagold lendületesen előre, majd csak ezután kérj tőle újra féloldalazást. A féloldalazás egy kitűnő gyakorlat arra, hogy a lovad hajlékony legyen, és a lábsegítségeket készségesen vegye. Ezenkívül nagy hasznát veheted az egyenes vonalak lovaglásánál is. Ha ló letér az egyenesről, akkor például „visszatolhatod” az eredeti patanyomra, de eredményesen használható akkor is, amikor körön a ló befelé tart. A lónak is érdekesebbé teheted az oldalléptetéseket azzal, hogy például terepen a földesúton az egyik keréknyomból átoldalazol a másikba vagy ha egy tárgy, fa, akadály felé lovagolsz, előtte oldalt léptetd, majd tovább lovagolsz előre, mintegy kikerülve azt. Ezzel több értelmet adsz a oldalirányú elléptetéseknek, és a lovad is több okot talál a feladat végrehajtására. Így élvezetesebbé teszed számára is a munkát!
A lovadnak mindenekelőtt készségesen kell előrefelé mennie, mielőtt egyáltalán elkezdenéd a hátraléptetés gyakorlását. Ez alapfeltétel kell hogy legyen. Ha a következő lépéseket, gyakorlatokat kipróbálod, és többször megismétled, akkor egyre finomabb segítségadással tudod majd hátraléptetni tetszőleges vonalon a lovadat. Először csak annyit tegyél, hogy nem erősen – de nem túlságosan gyengén – meghúzod a szárakat, kissé hátradőlsz, a sarkaidat mélyebbre engeded, és viszonylag látható módon előrébb tolod a kengyelekkel együtt a lábadat; de csak annyi ideig, amíg azt nem érzed, hogy a lovad határozottan hátrébb helyezte súlypontját, kezdett hátralépni, majd rögtön engedj utána a száraknak, és az ülésed is alaphelyzetbe kell hogy visszakerüljön. Ezután ismételd meg az előzőeket, de várd meg, amíg egy lépést hátralép, és csak ezután hagyd abba a segítségadásokat. Állj meg vele, hagyd hogy ellazuljon, simogasd meg, majd ismételd meg a gyakorlatot újra. Ha már ez zökkenőmentesen megy, akkor itt az ideje, hogy több lépést is kérj lovadtól hátrafelé. Ebben az esetben minden egyes hátralépésnél részlegesen lazíts a szárakon úgy, hogy a könyöködet egy kissé kiegyenesíted. Ennek természetesen összhangban kell lennie a hátralépés ütemével. Ne azzal kényszerítsd lovadat a hátralépésre, hogy a szárakkal megpróbálod erőszakosan hátrahúzni, mert akkor annak csak az lesz a vége, hogy a lovad megfeszül, lábai „földbe gyökereznek”. Így nem fog tudni megtanulni ütemesen és összeszedetten hátralépni! Amint a lovad fejlődik a hátraléptetés terén, úgy kell érezned egyre jobban a nyeregből, hogy a ló súlypontja egyre inkább a hátulja felé tolódik el, háta pedig kifejezetten gömbölyű lesz, azaz összeszedettebben lép hátra. Egyébként a jó hátraléptetés elősegíti a jó stop kifejlesztését is. Enyhe állítással gyakorolhatod a hátraléptetést köríven is, ilyenkor a külső lábadat helyezd hátrébb a ló oldalához, hogy a hátulsó lábait a megfelelő mértékben az adott irányba tudd léptetni (ld. 1. kép). Annak fejlesztésére, hogy lovad jobban használja a hátulját hátraléptetés közben, a következő gyakorlatot próbáld ki, ami nemcsak hogy használ, hanem még érdekesebbé is teszi a munkát négylábú társad számára. Léptesd hátra egy emelkedőn vagy akár egy külön erre a célra mesterségesen kialakított dombocskán (ld. 2. kép). Természetesen először ne várj tőle tökéletes testtartást és túl sok hátraléptetést! Könnyebb egyébként erre a feladatra úgy megtanítani a lovat, hogy először a dombról lefelé léptetsz előre néhány lépést, majd hátralépteted a kiindulóponthoz. Ne végezd sokszor ezt a gyakorlatot, mert a lónak természetesen hozzá kell edződnie, pláne ha fiatal lóról van szó.
Minden alkalommal, amikor a lovad megelőzi cselekedetével a kérésedet, akkor térj vissza az eredeti ütemhez, irányhoz vagy jármódhoz, stb. A lovasok gyakran megengedik, hogy elinduljon lépésbe a lovuk, vagy hogy éppen elkezdjen ügetni, mielőtt ezt kérnék tőle. Még akkor is, ha Te már el akartál indulni lépésbe – de még nem indítottad el a lovadat – mindig állítsd meg, hagyd állni laza száron néhány másodpercet, és csak ezután indulj el vele újra. Ugyanez a metódus vonatkozik arra az esetre is, ha önállóan elkezd ügetni. Fogd vissza lépésbe, majd amikor laza száron lép, indítsd el újra ügetésbe. Így a ló megtanulja, hogy azt csinálhatja, amihez kedve van, ha megvárja azt, hogy megkérd rá. Egy másik lehetőség, abban az esetben, ha egy sok energiával rendelkező lóval van dolgod, hogy nagyon aktív munkát kérsz tőle sok átmenettel. A lényege az, hogy kérd azt tőle, hogy sokkal dolgosabb legyen, mint amennyire „szorgos” ő szeretett volna lenni. Így hamar megváltozik az elképzelése… Hasonló probléma fordulhat elő, amikor egy emelkedőt vagy lejtőt szeretnétek leküzdeni. A lovak gyakran szeretnek elsietni felfelé vagy lefelé haladva. Hogy ezt meg tudd előzni, a domboldalt lépésben közelítsd meg, majd amikor odaértek, állítsd meg a lovadat merőlegesen az eredeti haladási irányra. Várakozzatok egy kis ideig, és csak akkor forduljatok meg és induljatok el, amikor Te is szeretnél. (ld. 1. kép)
Az emelkedőkön és lejtőkön való lovaglás elősegíti azt, hogy a lovad jobban használja a hátulját és egyben erősíti is. Az emelkedő vagy lejtő előtt először állítsd meg a lovadat. Ez egyfajta előkészület ahhoz, hogy a domb leküzdése során a lovadat kontroll alatt tudd tartani. Lefelé és felfelé is egyenes vonalon, egyenesre állítva lovagold, és ne engedd meg, hogy elferdüljön vagy elrohanjon. Lejtőn lefelé könnyen le tudod ellenőrizni, hogy lovad mennyire van kontroll alatt úgy, hogy kipróbálod, meg tudod-e állítani egy kis időre. Ezt természetesen ne túlságosan meredek lejtőn próbáld ki! Ha egy lejtőn viszonylag hosszabb ideig szeretnél megállni, akkor fordítsd el a lovadat kb. a lejtőre merőlegesen, így könnyebb a domboldalon álldogálnia. Ha emelkedőn lovagolsz, akkor az egyensúlyodat inkább a sörénybe, mintsem a szárakba kapaszkodva tartsd meg! A lejtőkön és emelkedőkön való lovaglás egyébként segít az összeszedettség fejlesztésében is.
AJÁNLOM AZ OLDALT
